Varsó népessége közel Budapestével egyezik, a Mazóviai Vajdaság székhelye, egyben az ország fővárosa. Busszal, repülővel és vonattal egyaránt megközelíthető, az elmúlt utakhoz hasonlóan ismét az utóbbi mellett döntöttem, mivel 10-12 óra a busszal nem éppen egy kellemes élmény, a repülést pedig olyan városokra tartogatom, ahova nincs más opció.
A vonat 19:25-kor indul a Keleti pályaudvarról, a berlini és prágai kocsikkal együtt. Ezeket útközben, Břeclavban és Bohumínban választották szét egymástól, utóbbitól varsói vonatunk önállóan robogott tovább Krakkó érintésével a fővárosba. Az érkezés menetrend szerint 9:14-kor kellett volna, hogy megtörténjen a Warszawa Centralna névre hallgató vasútállomásra, ez a gyakorlatban bő egy óra késéssel sikerült. A vonat már Pozsonyból is késéssel indult, ez azonban az így is bőséges csehországi "pihenő" alatt nullázódott, Krakkó után azonban két vasútállomáson is hosszabb időt töltöttünk, feltehetőleg egy baleset miatt. A késéstől eltekintve az volt a benyomásom, hogy Krakkó és Varsó között nagyobb sebességgel tud haladni a vonat, onnantól, hogy elindultunk, meglepően rövid időn belül értük el a fővárost.
 |
| A krakkói vasútállomás a reggeli órákban |
Mint említettem, Centralna állomáson szálltunk le a vonatról a végállomás (Warszawa Wschodnia) helyett, mivel a nevéhez hűen ez az állomás található a város központjában. Újabb ok az itteni leszállásra a város egyik legmagasabb épülete, a Kultúra és Tudomány Palotája. Az épület puszta létezése is megosztó, mivel Sztálin építtette, időnként a lebontása is szóba jön. Lehet szeretni, lehet megvetni, de egy biztos: a vasútállomásról kilépve minden szem a toronyra szegeződik, és azért hatalmasságában rejtőzik némi izgalmasság is (fun fact: én konkrétan annyira sokáig néztem, hogy majdnem elestem a lépcsőn).
 |
| Ez a látvány fogadja azt, aki kilép a varsói pályaudvarról |
A második sokk, ami engem ért, az a rengeteg felhőkarcoló jelenléte. Valahogy ha az ember egy közép- (vagy közép-kelet-) európai városra gondol, nem pont a modern, egymást felülmúlni akaró épületek jutnak eszébe. A lengyel főváros erre kegyetlenül rácáfol, már most több található belőle az állomás környékén, és számos további épül még.
Ezután megkerestük szálláshelyünket, mely a Moon Hostel névre hallgat. Előnye, hogy megfizethető áron kínálja szobáit a belvárosban, 20-30 perc sétára az állomástól és a látnivalóktól egyaránt. Hátránya a kissé elavult felszereltség, valamint az utcában található rengeteg az étterem és a bár, melyek forgalma (és zajszintje) az éjszakai órákban sem enyhült. De nyilván, valamit valamiért.
A főtérhez vezető sétánk egy hosszú, szintén vendéglátó egységekkel tele úton vezetett, a lengyel utcákban kötelező katolikus templomok sora innen sem maradhatott ki.
 |
| A szállásunkat elhagyva szinte azonnal a belvárosban találtuk magunkat |
A Varsói Egyetemet is itt lelhetjük fel, melynek belterülete leginkább az ELTE udvarához hasonlítható: kellemes, parkos környezet, különböző szakok/karok épületeivel.
Innen az Elnöki Palota épületéhez értünk, itt a rengeteg gyertya emlékeztetett a szmolenszki katasztrófa áldozataira, a belvárosban található plakátok mellett (a baleset 2010. április 10-én történt, mi alig több, mint 9 évvel később, április 17-18-án tartózkodtunk a városban).
 |
| Az elnöki palota épülete |
Az elnökitől a Királyi palota, és az ez előtt elhelyezkedő főtér már csak két kőhajításnyira található. Itt a tipikus lengyelesen színes házikókat láthatjuk, melyekről fontos tudni, hogy csakúgy, mint szinte a teljes belváros, a második világháborúban megsemmisültek. A rekonstruált építményeken nem látszik, hogy nem eredetiek, azonban a belvárosból hiányzik az az igazi, autentikus hangulat, amit például Budapesten, vagy Bécsben érez az ember. Illetve Varsó is kivált az emberből egy egyedi érzelemvilágot, de erről majd az összegzésben.
 |
| A város talán egyik legismertebb tere |
A látnivalók kompakt módon a belvárosban helyezkednek el, nem sok minden van, amiért a központból ki kellene mozdulni. Kedvencem talán a Barbakan Warszawski névre hallgató városkapu volt. Valószínűleg ez inkább a karbantartás hiánya, de a botladozásra hajlamosító téglák ezt viszont igen autentikussá tették...
 |
| A belváros ugyan rekonstruált, a Barbakan Warszawski azért ad némi autentikus hatást! |
Másik kedvencem a Rynek Starego Miasta névre hallgató tér, mely kis kávézóival, éttermeivel, és egy múzeummal várja a látogatókat. Tökéletes fotózási helyszín is! :)
 |
| A Rynek Starego Miasta a központ talán leghangulatosabb része |
Innen a város déli része fele haladtunk tovább, ahol is elmentünk a lengyel parlament, azaz a Sejm épülete mellett. Merem állítani, ennél eddig csak szebb parlamentet láttam!
A közelben lévő Łazienki Park viszont kárpótolt ezért a sokkért, ahol több kis múzeum, szobor és palota kapott helyett, utóbbiak közül az egyik egy kisebb szigetre került. Nem egy Bledi-tó, de mindenképp megéri körbesétálni! Varsóban több a zöldterület, mint Budapesten, ez valamelyest ellensúlyozza a gyakran nem túl hangulatos lakóépületek tengerét.
 |
| A lengyel parlament épülete nem, a közelében lévő park viszont annál inkább lenyűgözött! |
Estére terveztük a programot, amit talán a leginkább vártam: Varsó legmegosztóbb tornyából megnézni a várost. Az élmény kissé felemásra sikeredett: az értetlenkedő pénztárossal megküzdöttünk, ezután a mogorva, könyvéből fel sem néző liftkezelő vette el a jegyünket, és megindultunk egyenesen a 30. emeletre! Ilyen magasra se mentem még lifttel, a fülem sem volt túl lelkes az újszerű élményért. A kilátás viszont szerencsére inkább pozitív volt, bár meg kell jegyeznem, a környék egyik fele a posztszocialista életet tükrözi, a másik a fejlődő nagyváros hangulatát adja vissza. Érdekes volt számomra a múlt és jövő ilyen éles kontrasztja, de aki egy velencei, vagy bécsi kilátásra számít, az ezt nem itt fogja megkapni.
 |
| Nagyrészt ilyen kilátásra számíthat az, aki felmegy a palota harmincadik emeletére |
 |
| Itt épül a jövő |
 |
| A városban egyre több a már elkészült felhőkarcoló |
A második nap már nem sok újdonságot tartogatott számunkra, így egy múzeum megtekintése mellett döntöttünk, mely az Uprising Museum névre hallgat. Lengyelország függetlenségi törekvéseit mutatja be 1944-ből. A kiállítás hangulata engem leginkább a Terror Házára emlékeztetett, szerencsére angol feliratok szinte mindenhol elérhetőek, nem kell a lengyel szöveget fejtegetni. :)
Egy étterembe is betértünk, mely a Zapiecek névre hallgatott. A városban tonnaszámra osztogatják az éttermeket reklámozó brossúrákat, melyek között ez a hely is többször szerepelt. Mivel az internetes értékelések pozitívak voltak, gondoltuk, adunk neki egy esélyt. Belvárosi elhelyezkedéséhez képest nem voltak magasak az árak (vagy igen, csak Lengyelország eleve olcsóbb, mint Magyarország, így nem tűnt fel), és a pierogira sem igazán lehetett panasz, bár nem is volt földöntúli élmény. A pierogi egy tipikus lengyel étel, talán a derelyéhez hasonló tésztával, melybe a legkülönbözőbb, sós vagy édes töltelékek kerülnek.
 |
| Pierogi, egy tipikus lengyel fogás |
Ezt követően tettünk még egy sétát a belvárosban, immáron az utcákat kicsit jobban ismerve, majd szép lassan visszatértünk a vasútállomásra, ahonnan pontosan indult vissza a vonatunk, és minimális késéssel érkezett meg a következő nap reggelén a Keleti pályaudvarra.
 |
| Csak néhány sétálóutca van a belvárosban, azokat azonban mindenképp érdemes végigjárni! |
Varsó látogatása igencsak egyedi élmény, azonban nem igazán negatív értelemben. Mindenképp másfajta "szem" szükséges hozzá, nem úgy érdemes nekivágni, mint Prágának, vagy épp Krakkónak. Van egy belvárosi magja, mely tényleg olyan, amilyet egy turista elképzel, ezen kívül viszont rengeteg a panelház, a lelketlen épület, mely XX. század második felének emlékét hordozza magában. Ugyanakkor az egyre nagyobb számban épülő felhőkarcolókkal alakult ki bennem ez a kép a városról, melyet címnek is választottam: Varsó a kelet nyugata, mely a sötét múlt ellenére is mindent belead, hogy hátrányából előnyt faragjon.
 |
| Nincs sok különbség... :) |
A varsóiak (szándékosan nem lengyeleket írok) nem tűntek túl kedvesnek, a posztszocialista kedvtelenség és némi idegenkedés jellemezte őket, azonban akiket segítségkérés végett megállítottam, jellemzően igyekeztek mindent beleadni angoltudásukba, hogy megoldódjon a probléma. A legtöbb helyen a személyzet hagyott bennem leginkább kellemetlen benyomást: legyen szó a vasútállomásról, vagy a múzeumokról, mindenhol volt legalább egy hangulatember, aki angolul nem volt hajlandó megszólalni, de még csak meg sem próbált kommunikálni, ami azért ilyen forgalmi helyeket elnézve elkeserítő. Ugyanakkor az árak mindenképp egy varsói látogatásra invitálnak: az élelmiszerek legrosszabb esetben kerülnek annyiba, mint itthon, de gyakran lényegesen olcsóbbak. Szállásokat is egész kedvező áron lehet találni, a tömegközlekedés sem drága: a városnak csak 2 metróvonala van, mi ebből a másodikat teszteltük, mely leginkább az itthoni négyeshez hasonlítható. A belváros közbiztonsága is egy pozitívum, sem nappal, sem a késő esti órákban nem tapasztaltunk bármi olyat, ami aggodalomra adott volna okot, egyedül a éttermeket, bárokat promotáló, vagy épp aláírás- és/vagy adománygyűjtő emberek rámenőssége volt egy idő után irritáló (sokkal "agresszívabbak" voltak, mint itthon!)
Mindenképp ajánlom minden érdeklődőnek, hogy legalább egy esélyt adjon a városnak, a fentebb leírtak ismeretében garantáltan pozitív élmény lesz!
