Bergamo egy város Észak-Olaszország Lombardia tartományában, közel 100 ezer lakossal. Milánótól 40 km-re helyezkedik el, a két város neve sokak számára ismerősen csenghet egymás mellett is: a Ryanair ide repíti rendszeresen járatait a budapesti repülőtérről (a cikk írásának pillanatában a koronavírus-helyzet miatt ideiglenesen nem).
A legtöbben ezt a gyakran olcsó jegyeket kínáló vonalat arra használják ki, hogy egy reptéri buszra/vonatra pattanva Milánóba jussanak. Mi már jártunk korábban a lombard fővárosban, így céltudatosan Bergamót néztük ki, amikor lecsaptunk életem első repjegyére.
Ennek több oka is volt:
- Első repülőutamat tesztjellegűnek gondoltam, egy olyan várossal, amelyet rövid idő alatt is be lehet járni
- "Már ismerjük arra valamelyest a járást", így ha bármilyen nehézség adódott volna a visszarepüléssel, ismertünk egyéb alternatív eljutási lehetőségeket (ez például Portugáliából nehezebb lett volna.)
- Már a milánói útra való tervezés közben felfigyeltem a városra
Így nekivágtunk életem első repülőútjának, ami meglepően gördülékenyen ment (itt persze nem a lelki folyamatokra gondolok, amelyeken végigmentem az indulást megelőző órákban, a gépen, valamint a visszaúton). A becsekkolás és miegyebek lépéseit nem írom le, rengeteg helyen találhatunk az enyémnél szakszerűbb leírásokat (nekünk például ez volt talán a leghasznosabb). A reptéren viszont semmiféle problémák nem volt, elolvastuk a szabályokat, aszerint cselekedtünk, így nem ért minket meglepetés se Budapesten, se Bergamóban.
Mindenesetre rájöttem, hogy én nem leszek az a repülős típus, aki fél évvel előre megveszi a Kanári-szigetekre, vagy épp Lappföldre a jegyeket. A fel/leszállás, a gép folyamatos mozgása, a szűk helyek nem nevezhetőek pozitívumnak, és turbulenciában még csak nem is volt részünk! Ahogy arra sokan panaszkodni szoktak, késésből nem volt hiány, de relatív olcsón (14 ezer ft/fő) utaztunk, így még ez zavart talán a legkevésbé, számítottunk rá. Időnként talán bevállalom a repülőzést, ha olyan helyekről lesz szó, amiket máshogy nem lehet megközelíteni (Spanyolország, Skandinávia stb.), hiszen be kell látnom, ennél rosszabbra számítottam, ám ahova jár közvetlen vonat, oda élni is fogok ennek lehetőségével, még ha időben/árban sem mindig lesz kedvezőbb (bár az árról lehet vitatkozni, ha pl. az ember bőröndöt vinne magával a repülőre is, vagy szeretne az útitársa mellett ülni).
 |
| Már ekkor sejtettem, hogy ez nem épp életem útja lesz |
Akárhogy is, de megérkeztünk Bergamo repterére, ahol egy 5 euróba kerülő 24 órás bérlettel már fel is szálltunk a városba tartó buszra. Már majdnem a végállomást jelentő vasútállomásra értünk, amikor is olyan "élményben" volt részünk, amire sztereotipikusan csak azt tudná mondani az ember, hogy "na, ez Olaszország!": a buszunkba ütközött egy autó az egyik megállóban. Szerencsére baja senkinek nem lett, ám a történtek elegek voltak ahhoz, hogy kirobbanjon egy igazi háromfelvonásos dráma. Mi csak az egyre intenzívebbé váló felvezetést láttuk, a folytatás helyett megkerestük szállásunkat, ami elég szerencsés helyen volt, a vasútállomástól (és balesetünk helyétől) néhány perc sétára.
Amint az utcába értünk, a megszokott olasz házak sora fogadott minket, egyetlen különbséggel: a földszinten található üzletek javarészt kínai, különböző közel-keleti, indiai vagy épp afrikai termékeket árusítottak. A város ezen részén a világ különböző részeiből érkező lakosok élnek.
 |
 |
| Többek között ilyen hangulatos utcák vezetnek a belvárosba |
A belváros felé haladva nem szenvedtünk hiányt a mediterrán építészetből, valamint a katolikus templomok végtelen sorából sem, legyen szó a Chiesa di San Leonardo-ról, vagy éppen néhány perccel távolabb a Basilica di Sant’Alessandro-ról.
Innentől kedve a domborzat egyre csúfabb tréfát űz velünk, közeli együttműködésben a hatalmas macskakövekkel, melyekre vékonyabb talpú cipőben szinte fájdalmas volt lépni (I know, it's my fault). A szenvedés viszont abszolút kifizetődött, már akkor, amikor megpillantottuk a Porta San Giacomo-t, a várost két részre osztó kaput, a velencei városfallal.
 |
| A várost kettészelő Porta San Giacomo |
Azoknak, akik szeretnék megkímélni magukat a "hegymászás" okozta fáradalmaktól, a Funicolare (felvonó) kínálhat megoldást. A helyi bérletben, melyet már a reptéri buszozás miatt érdemes megvásárolni, elméletileg ez is benne van, bár mi nem felvonóztunk, úgy gondoltuk, gyalog az igazi. :)
 |
| A városfal mellett sétálva ilyen kilátásban lehet részünk |
 |
| Basilica di Santa Maria Maggiore |
 |
| Piazza Vecchia |
További konkrét látnivalóként a Basilica di Santa Maria Maggiore említhető (jellemzően az első Google képtalálatok között van), valamint a város főtere, a Piazza Vecchia hozható fel. Nem érdemes ennyivel beelégedni, az óváros utcáit járva mindenhol talál valami szépet az ember.
Miután saját belátásunk szerint kellően bejártuk a környéket, megkerestük az előre kinézett éttermünket. Úgy gondoltuk, ha Milánóban bejött a spontán belépés, a jelentősen kisebb Bergamóban sem lehet abből gond, ha asztalfoglalás nélkül jelenünk meg. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna, nem csak a betervezett helyünkön, de további 3-4 helyen kaptuk meg a "tutto riservato" (minden foglalt) ítéletet. Végül a Mòrso Pizzeriában tudtunk sikeresen pizzázni. Bár a milánói pizzát nem tudta felülmúlni, panaszra így sem volt okunk.
Másnap délután indult a gépünk, így maradt még időnk bepótolni az esetleges kimaradásokat. Volt is mit, ugyanis a felsőváros dombtetőről való megtekintését ekkorra hagytuk. Erre a Belvedere nevezetű környék szolgál. Nem is ragozom, beszéljenek helyettem a képek:
Ide szintén eljuthatunk felvonóval, ám reggel 7 órakor az még nem üzemel, így gyalog kellett megmásznunk ezt a "hegyet" is, nem mintha nem érte volna meg. Ezután tettünk egy újabb sétát az óváros utcáin, majd mikor kitaláltunk a labirintusból, a reptéri buszra felszállva elhagytuk a várost.
Abszolút kellemes emlékként maradt meg bennem Bergamo, úgy gondolom, aki a repjegyet milánói utazás céljából vásárolja meg, jól teszi, ha rászán néhány órát erre a városkára is. Az olaszokat általában véve kedves népnek tartom, ebben a városban azonban még a saját standardjeikhez képest is jobban teljesítettek. Jellemzően angolul kezdtük a kommunikációt, és az esetek felében nem kellett a sok megpróbáltatáson átesett olasz tudásommal próbálkoznom, bár értékelik a szándékot is, mosolyogva várják meg, mire az ember kinyög egy kerek mondatot. :)
 |
| Sok szempontból jobban megéri Bergamót meglátogatni, mint egyes nagyvárosokat |
Árak tekintetében az olasz átlagot hozza, Milánónál, Velencénél olcsóbb, valami olyasmi az árszint, mint például Triesztben, vagy bármely, nem aránytalanul felkapott városban.
És utóbbi bizony pozitívum: ugyan folyamatosan jelen voltak a turisták és a helyiek is, sehol sem volt tömeg, pedig szeptember legelején voltunk, amikor még sokan utolsó nyári kirándulásukat élvezik. Milánóban februárban lényegesen nagyobb tömeg volt a belvárosban. Bergamo tehát nyugodt tempóban bejárható és élvezhető.
Akár hosszabb időre is érdemes a városban megszállni, ahonnan többek között Milánó, Brescia, vagy éppen a Comói-tó is elérhető vonattal utazva.
Lássuk a pro/kontra érveket:
+ Pro:
- hangulatos, nincs elhalmozva a turisták által úgy, mint pl. Milánó
- a helyiek végtelen kedvessége
- a kilátás Belvederéről
- a felsőváros
- a belváros abszolút biztonságosnak tűnt, este is
- Kontra:
- azok a macskakövek! (persze így teljes a város, ezt el kell fogadni)
- este bizony nehéz spontán éttermet találni
- sok látnivaló este korán zár, reggel későn nyit, így nem sok helyre tudtunk bemenni
- a belvárosban kevés a szupermarket (ez városkép szempontjából pozitívum lehet)
- repülő (Ryanair közvetlen járata Budapestről)
- busz (Flixbus, szintén a reptérre)
- vonat (bécsi, majd bresciai átszállással)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése