Póla - Az isztriai Róma

Bár Póla szépségére már az utazást megelőzően felfigyeltem, egészen az utazást megelőző napokig nem alakult ki konkrét terv a város meglátogatására. Mindez azonban egy csütörtöki napon fél óra alatt megváltozott.

Póla (avagy horvátul Pula) Horvátország hetedik, valamint az Isztriai-félsziget egyik legjelentősebb városa. Bár ma már az „iparváros” elnevezés a leginkább találó elnevezés rá, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egy történelmi magva, tele római kori emlékekkel. Azonban kezdjük a történetet a legelejéről!

Történt ugyanis, hogy a Volánbusz Facebook oldalán felfigyeltem a Csobbanójárat akcióra: ilyenkor az üresen maradt helyeket az eredeti ár töredékéért értékesítik. Érdemes sietni, mivel a jegyek alig néhány óra alatt el is fogynak. Egy kedves ismerősöm már tudatta velem, hogy létezik egy ilyen villámakció, ám ezt sosem vettem komolyan, mire észrevettem a posztot, már el is fogytak a jegyek. Ám egy csütörtök délutánon mi is a szerencsés jegyvásárlók között találtuk magunkat. A testvéremnek és jómagamnak vettem egy-egy jegyet, melyről fontos tudni, hogy bár oda-vissza az eredeti ár közel negyedébe került, nem visszaváltható. A busz ugyanakkor péntek este indult Horvátországba, és másnap vissza: ennyi idővel a kirándulás előtt már jó eséllyel tudja az ember, hogy ráér-e, vagy sem.

Miután sikeresen történt a jegyvásárlás, másfél napunk maradt arra, amit más utazások alkalmával már napokkal, akár 1 héttel előre is megkezdtünk: pénzváltás, jegynyomtatás (ezen a járaton nem lehetséges a jegyet mobiltelefonról felmutatni), power bank feltöltése stb..

A busz a Népligetről indult: a tájékoztatás nem tartozott épp a pozitívumok közé, mivel sem a jegyen, sem a kijelzőn nem találtunk a kocsiállásra vonatkozó információkat. Hozzátartozik ugyanakkor, hogy a busz az indulást megelőzően már fél órával beállt, így nem 2 perc alatt kellett végigszaladnunk az állomáson. Valószínűleg az akciónak köszönhető (miután megvettük a jegyünket, 1 órával később újra felnéztem, és már nem volt elérhető az ajánlat), de a busz gyakorlatilag teltházas volt, talán 1-1 ülés maradt szabadon. Útközben Siófokon és Nagykanizsán állt még meg, illetve időnként kisebb szüneteket is tartott. Az ülések viszonylag kényelmesek voltak, lábhely azonban nem volt sok, így nem a világ legkellemesebb élményei közé tartozott a buszon tölteni az éjszakát.

A busz pihenőn, a Balatontól nem messze

A hajnali órákban értünk az első megállóba, Fiuméba. Éjszaka sem aludtam többet 2-3 óránál, azonban innentől kezdve teljesen lekötött a város, majd Abbázia és a tenger látványa. Nem is kellett már sokat várni, és elértük a Póla táblát, és szinte egyből a buszpályaudvart is. Elsőre az a benyomásunk támadt, hogy a külvárosban, a várostól messze tesz ki a busz minket, azonban feltételezésünk csupán első fele igazolódott be. Egy rövid bevásárlás után útnak is indultunk, és egy alig 20 perces séta után a város ikonikus látnivalójával, az amfiteátrummal találtuk szembe magunkat.

A "pólai Colosseum" reggeli napfényben

Érdemes nem csak az épületre, de környezetére is figyelni, ahogy megkerüljük a római Colosseumra kísértetiesen emlékeztető látnivalót. Bár utóbbit még nem volt szerencsém élőben látni, a pólai az olasz fővárosénál nagyobb, és jobb állapotban maradt fenn az utókor számára. Közvetlenül vele szemben a tengerre nyílik kilátás, mely az iparváros jelleg miatt talán nem ragad annyira magával, de mindenképp megéri leülni egy fél órára, különösen az esti órákban.

Az Amfiteátrum körül is érződik a mediterrán hangulat

Ezután mi a főteret céloztuk meg, azonban először sikeresen elkerültük az útba eső látványosságokat, és egy ezekkel párhuzamos, ám kevésbé érdekes utcán haladtunk. Így végül egy olyan környékhez értünk, melyen több piac található. A kérdés itt nem az, hogy mi minden kapható, hanem hogy mi nem: a leghétköznapibb élelmiszerektől jugoszláv múltat idéző zászlókon át különböző könyvekig mindennel szembetalálkozhat, aki itt végigsétál.

Szerencsére nem kellett sokáig keresni, és meg is találtuk a számunkra érdekes városrészt

Itt azonban már térképet hívtunk segítségül, és rövidesen meg is találtuk a római kori diadalívet, pontosabban annak meglévő maradványait. Ez egyben városkapuként is funkcionált a maga idejében, azonban ma is érezhető határt jelent az igazi, élő város, valamint a turisztikai rész között.

A szűk utcákon végigsétálva igazi mediterrán, Olaszországot idéző hangulat ébred az emberben, kicsit mintha Velencébe kerülnénk, a már többször említett iparias jelleg ugyanakkor az innen nem messze lévő Triesztre is erősen emlékeztetett.

Egyes utcák erősen Velencére emlékeztetnek

Érdemes letérni a felkapottabb, boltokkal teli főútról, és a kevésbé felkapott utcácskákat is végigjárni, hiszen az igazi hangulatot talán ott lehet a leginkább átérezni.

A főteret természetesen nem hagytuk ki: turisztikai központ, városháza, valamint római kori templom lelhető itt fel, de a tenger az eddigiekhez hűen továbbra is egy karnyújtásnyira volt.

A tengerpart itt nem egy homokos, strandolós területet jelent, sokkal inkább egy hajókkal teli kikötőt, ám így is élvezhető kilátást jelentett az Adriai-tenger látványa.

A főtér hemzseg a római kori látnivalóktól

Itt sétálva egy újabb látnivalóra lettünk figyelmesek: a helyi székesegyházra, mely az eddigiek hű mediterrán irányzatot követi, ám egyszerűsége számomra a velencei stílust tükrözi.

Ezzel a látványosságok sora majdnem véget is ért, ám szerintem ez mind megért egy második kört az esti órákban is (erről kicsit később).

A székesegyház közelében sem veszett el az adriai hangulat

Délutáni pihenő(i)nket a város több pontján, parkokban, árnyékos helyeken töltöttük. Ha már Olaszországban három utazás után sem sikerült pizzát ennem, legalább Horvátországban sikerült pótolni ezt a komoly veszteséget. Az ára, mint ahogy a horvát árak általában körülbelül a magyar árakkal egyeznek, esetenként (valószínűleg a turizmus miatt) magasabbak, azonban nem kell nyugat-európai árakra számítani.

Ilyen egy igazi... horvát pizza!

Bár gyanítom, hogy egy igazi olasz pizza nem ilyen, teljesen rendben volt, amit kaptunk, nekem átmenetnek tűnt a Magyarországon megszokott és az „originale” között.

Bármerre is járunk a belvárosban, a tenger mindig egy (két?) karnyújtásnyira marad

Szép lassan el is érkezünk az esti órákhoz, ami talán a város fénypontja. Ahogy egyre narancsosabb színben ragyog minden, ahogy az utca megtelik emberekkel (amit én alapvetően nem is szeretek, de egy mediterrán város talán így az igazi), kutyaugatástól visszhangzik a tér és keveredik a zenével, esetenként a téren éneklő olaszok hangjával – ez mind egyszerűen varázslatos. Az amfiteátrum, a templomok, a kis utcák mind teljesen más hangulatot árasztanak ilyenkor, mintha nem is ugyanaz a város lenne, melyet napközben megismertünk.

Este talán még ez a látvány sem annyira csúnya

Mivel ismét letértünk a „helyes” útról, sikeresen felfedeztünk egy újabb templomot, mely a fentebb is említett velencei egyszerűséget tükrözte, és felújítás alatt állt, így belül nem volt látogatható, ám kívülről is határozottan megért egy misét.

És ismét a "Venice vibes"

A városban a horvátok, akikkel mi beszéltünk jellemzően nem voltak olyan barátságosak, mint például a szlovénok, gyakran angolul sem beszéltek, ám összességében negatív élményekkel sem gazdagodtunk velük kapcsolatban.

Kutya- és macskabarátok egyaránt élvezhetik a várost, mivel egyikből sem szenved hiányt. Ahogy az már Triesztben is feltűnt, a mediterrán városokban igen nagy népszerűségnek örvendenek hűséges négylábúink, de rengeteg macskába is botlottunk városfelfedező sétánk során.

Ő csak egy a sok macska közül :)

Miután egy utolsó pillantást vetettünk az Amfiteátrumra, visszatértünk a buszpályaudvarra, ahonnan járatunk az esti órákban indult, és a hajnali órákban már a fővárosban is voltunk. A pólai buszpályaudvar tökéletesen megtestesíti, amit a magyar nyelv „balkáni állapotoknak” nevez, továbbá buszunk sem a táblán jelzett állomásról indult. Ebből persze nem volt nagy tragédia, mivel kevés megálló van, ráadásul az esti órákban nem sok busz jár már ott, így nehéz volt nem észrevenni a Volánbusz feliratú járművet, ennek ellenére érdemes figyelni, nehogy pórul járjunk.

Az Amfiteátrum is teljesen más élmény az esti órákban

Összességében kisebb kényelmi problémái mellett is ajánlani tudom az Adria Expresszt, különösen amennyiben ilyen kedvezményes áron sikerül jegyet szerezni. Póla nagyon szép város, a rendelkezésre álló idő bőven elég, voltak idők, amikor már unatkoztunk is, azonban aki szeret strandolni, a város közelében erre van lehetősége, és úgy garantáltan tartalmas napban lesz része.