Maribor - Szlovénia rejtett kincse

Februári, Bécsben töltött kirándulásunk után egy kérdőív kitöltésére kért meg a Flixbus, a kitöltést pedig egy 20%-os kuponnal jutalmazta. Nem is volt kérdés, hogy ezt felhasználom, a kérdés csupán az volt, hova.

Mivel a kupon határidővel volt ellátva, egyéb elfoglaltságok miatt nem engedhettem meg magamnak egy hosszabb kirándulást, így elsősorban csak a szomszédos országok jöhettek szóba, azokon belül is olyan városok, amelyek egy nap alatt megjárhatóak. Mivel mindenképp valami újat akartam látni, Bécs és Pozsony kiesett. Hosszabb-rövidebb keresgélés után egy (számomra) eddig ismeretlen városkára figyeltem fel: Mariborra. Hangulatos, eddig nem jártam ott (csak átutazóban voltam Szlovéniában korábban), és a megközelítés kritériumának is megfelelt. Így végül a testvéremmel el is döntöttük, hogy ide megyünk el egy szabad hétvégénken.

Maribor Szlovénia második legnagyobb városa, közel 100 ezer fős lakossággal. Az ország keleti felében található, Muravidék közelében, és a magyar határ is legfeljebb másfél óra a várostól.

A buszozás során nem voltunk túl szerencsések. A 7 órai „indulás” előtt fél órával SMS érkezett (érdemes megadni jegyvásárlás során a telefonszámunkat, tényleg írnak, ha baj van), miszerint buszunk közel 1 órát késik, valamint ez röviden a Népliget tábláin is kiírásra került, a késés pontos okát azonban sosem tudtuk meg, amire nem kevesen lettünk volna kíváncsiak, ugyanis a busz helyből indult, nem Románia, vagy Szerbia felől érkezett.

Sem az esős időjárás, sem az 1 órás késés (5 óránk lett volna a városra, ha időben odaérünk) nem kedvezett a napnak, mondhatni minden az ellen szólt, hogy odaérjünk. Már épp az útlemondás feltételeit kerestem, amikor végül megérkezett a busz, és az ígért késésnek megfelelően indultunk is.

Talán ez a nap a bizonyíték arra, hogy amikor a körülmények rosszra fordulnak, és úgy tűnik, minden ellenünk fordult sem szabad lemondani a terveinkről. Az autópályán a kicsi forgalom miatt gyorsan haladtunk, még egy határellenőrzés és egy benzinkúti szünet mellett is sikerült a késést 25 percesre lefaragni (elképzelhető, hogy mire Ljubljanába ért a busz, már pontos is volt). Továbbá örömhír, hogy a Balaton környékén szinte egyik pillanatról a másikra eltűnt a köd, és kisütött a Nap. Mariborban tökéletes tavaszi idő fogadott minket.

Már a buszpályaudvaron is látszik, milyen szép idő fogadott minket Mariborban

Az első érdekes látványosság, ami fogadott minket, az maga a buszpályaudvar volt: egy kaszinóval alkot egy épületet, így annak a stílusa ragadt át a tömegközlekedést ellátó részre is. Mivel szombaton látogattuk meg a várost, a legtöbb bolt zárva volt, utasok is csak szórtan jelentek meg, rendszerint a nemzetközi járatokra.

A belváros irányába tett első lépésünk máris egy hatalmas épülettel szembesített minket: a Ferences templommal. A templom stílusa egy osztrák, német vagy skandináv épületére emlékeztet, ami nem meglepő, mivel Maribor sokáig volt a fentiek közül az első nép kezében (a város német neve Marburg).

A templom számomra inkább germán, semmint szláv

Nem maradhatott el a kastély megtekintése sem, mely az előbb említett templomtól félpercnyi gyalogsággal érhető el. Bár engem nem emlékeztetett egy kastélyra, az előtte elhelyezkedő térrel és kisebb éttermekkel fokozta a kisvárosi hangulatot.

Itt kisebb, akár magyar városokéra is emlékeztető sétálóutcákba kerültünk, és egy rövid sétát követően a város főterén találtuk magunkat. Nem volt túlzsúfolt, az emberek is csak jöttek-mentek (mint ahogy ekkor még a város többi részén), ami sokkal zavaróbb volt, az a tér mellett közvetlenül elhaladó főút. Ugyan kimondottan nagy forgalom nem volt szombat délután, hétköznap valószínűleg nem kellemes hangbeli élmény a téren tartózkodni.

Maribor főtere kicsi, de annál hangulatosabb

Innen egy elsőre kedvesnek tűnő, ám közelebbről már inkább romos utcácskán haladtunk tovább, majd a székesegyházhoz értünk (itt található tovább az egyetem is). Érdemes a templomot belülről is megtekinteni, valamint a toronyba felmenni (utóbbihoz külön bejárat vezet kívülről), ugyanakkor tériszonyosoknak némi felkészülésre lehet szükség, ugyanis a lépcső többször változik, ami engem felfele haladva még nem zavart, lefele már annál inkább – külön "élmény" a rácsos lépcső, ahol az ember szinte a templom aljáig lelát. :)

Még tériszonyosoknak is megéri felmászni a kilátásért :)

A kilátó terület igen keskeny, így a tériszony itt sem hagy alább.  Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy tényleg megéri leküzdeni a félelmeket, ugyanis az egész belváros látható innen.

A kalandos lejutást követően – ismét a főtéren át – a Dráva partját tűztük ki következő célként. Ekkor terveinken kívül egy mediterrános hangulatú utcában kötöttünk ki, melyet a szemét és firkálások látványa kicsit elcsúfított, ám a kép is bizonyítja, nem vészes a helyzet.

A maribori utcák nem feltétlenül tiszták vagy rendezettek, de így is tudnak meglepetéseket okozni.

A várost a Dráva szeli ketté, az eddig említett oldalon van a látványosságok döntő többsége, azonban érdemes a partra is kiülni kicsit, és a hattyúkat nézni.

Maribor egyébként 2012-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, ennek a városban még mindig több helyen is fellelhetjük nyomait, például az Öreghídon meghagyott dekorációk is erről tanúskodnak.

A város két felét összekötő Öreghíd

A hídról csodás kilátás nyílik nem csupán Maribor látnivalóira, valamint a város további hídjaira, de a távoli hegyekre is.

A hídon végighaladva a parton folytattuk sétánkat: kellemes, fásított terület, a túloldalon is szép kilátással. A helyiek is igen aktívan kihasználták a területet, biciklizés vagy kutyasétáltatás céljából egyaránt. Itt tudatosult ugyanakkor egy dolog bennünk: a szlovén nem tartozik a világ legszebb nyelvei közé, de még a szláv nyelvek között sem épp dobogós. A város látványosságokban gazdagabb felére egy gyalogos-kerékpáros hídon tértünk vissza.

A gyalogos hídról is láthatjuk a belvárost

Ami ekkorra feltűnő volt, hogy bár még csak három óra múlt, a nagyobb boltokat leszámítva már szinte minden bezárt, hűtőmágnest is csak a kastély ajándékboltjában találtunk. Ami viszont egy hatalmas pozitívum, az a mariboriak kedvessége. Szinte mindenki tudott angolul, és nem is féltek használni nyelvtudásukat. A többség nyitott a turistákra, és szinte önként jelentkeznek segíteni. Az egyik boltban egy helyi miután meghallotta, hogy magyarul beszélünk, elkezdett beszélgetni velünk arról, hogy tetszik-e nekünk a város, és milyennek találjuk a várost Magyarországhoz képest. :)

A buszpályaudvarhoz kisebb kerülővel tértünk vissza, egy piactéren át vezetett utunk, talán több embert láttunk, mint egész nap a város többi részén.

Délután már lényegesen kevesebben voltak a tereken is

A busz indulási helyét nem volt egyszerű megtalálni, mivel a kijelzők csak a helyi járatok indulásáról adtak tájékoztatást. A pénztárnál kaptam végül tájékoztatást, hogy a Flixbus járatai a hetes vagy nyolcas kocsiállásról indulnak. Természetesen lehet, hogy azóta ezt már egyértelműen jelzik is a pályaudvaron.

Összességében bár kicsit rizikósnak indult az út, sem a busz, sem az időjárás nem állt a mi oldalunkon, a végére egy remek kirándulás kerekedett ki a történtekből. Maribor egy csodálatos város, és bár itt-ott firkálások csúfítják, összességében az embernek fel sem tűnik, hogy egy Jugoszláv utódállam második legnagyobb városában jár. Leginkább egy nyugat-magyarországi városhoz, talán főleg Veszprémhez hasonlítható. Nincsenek olyan látnivalók, mint mondjuk Velencében vagy Krakkóban, de talán nem is ez Maribor lényege. A hangulatos sétálóutcák, a Dráva, valamint az emberek kedvessége bőven elég okot ad arra, hogy kellemes emlékekkel hagyhassuk el a várost. Érdemes megtalálni a hely harmóniáját, és élvezni azt. Egy nap bőven elég arra, hogy mindent lássunk, ami fontos, nekünk egyedül a Piramida domb maradt ki idő hiányában, ám így is teljesnek éreztük a napot, és eldöntöttük, hogy mindenképp visszatérünk még Szlovéniába.