A város megközelítéséhez a MÁV éjjelivonatát választottam. Ennek oka, hogy az éjszakai buszozás nem vonz, a repülést pedig olyan városokra tartogatom, amelyek nem közelíthetőek meg vasúttal. A vonat este 20:40-kor indult a Keleti pályaudvarról, München Hauptbahnhof-ra 6:10-kor érkezett a menetrend szerint. Az állomás belteréről készült fényképem 6:12-kor készült, ez gyakorlatilag azt bizonyítja, hogy a vonat pontosan érkezett. Igaz, nem volt nehéz dolga, mivel Salzburgban hosszabb időre állt meg (itt szedik szét a Münchenbe és Zürichbe tartó kocsikat).
 |
| A müncheni pályaudvar beltere a hajnali órákban |
München hajnalban számomra kettős élmény volt: a vasútállomás környéke nem győzött meg (erről kicsit lentebb még írok), ahogy azonban a belvárost elértem, egyre pozitívabb érzések uralkodtak el rajtam. Minden látványosságra igaz valószínűleg, de én München előtt sosem tapasztaltam meg, milyen szép az, amikor egy nagyvárosi főtér(!) szinte teljesen üres, miközben már világosodik, a boltok pedig nyitnak.
 |
| Azért nem rossz látvány a Marienplatz tömegek nélkül |
A konkrét városnézés első lépését a Peterskirche jelentette, mellyel kapcsolatban jó hír, hogy a beltere ingyenesen látogatható (sok más templommal egyetemben). Kilátóval is rendelkezik, azonban mivel ekkor még nem volt nyitva, oda később tértem vissza.
 |
| A Peterskirche nem csak kívül szép |
Ami már ekkor abszolút lenyűgözött a városban, az a rengeteg kerékpár, melyek mindenhol ott sorakoztak, tulajdonosaikra várva. Az esős idő nem kedvezett ezen közlekedési eszköznek, így is lehetett azonban akadályokat nem ismerő egyéneket látni.
 |
| A stílusos bajor utcákon csak dob a rengeteg bicikli |
A városi metróhálózatról elmondható, hogy pontos (meg is lepődnénk, ha máshogy lenne) és aránylag olcsó, legalábbis nem kerül többe a napijegy, mint Bécsben, sőt, csoportos kedvezmények is vannak (már 2 főnek is megéri ilyen jegyet váltani).
 |
| A metró egy gyors és pontos lehetőség a város bejárására |
A következő látnivaló a Siegestor, avagy a müncheni diadalív volt. Érdekes, hogy az idei évig egyetlen diadalívhez sem volt szerencsém, most viszont a milánóiak után már a harmadikat látom 2 hónapon belül. A müncheni számomra talán kevésbé méltóságteljes, mint a lombard városkapuk, ugyanakkor színében eltér azoktól, így valamelyest újszerűbb élmény. Kevésbé párizsos, sokkal inkább berlines.
 |
| Szép a Siegestor, de azért nem ér fel egy milánóival a szememben |
A belvárosba vissza gyalog közlekedtem, mivel az időjárás szerencsére kevésbé esősre fordult. Az úton olyan épületek mellett haladtam el, mint a Ludwig-Maximilians Universität jogi kara, vagy épp Ludwigskirche.
Az Odeonsplatz elágazásai boltok és kávézók sokasága felé vezetnek, azonban ezekben az utcákban figyeltem fel valami igazán érdekesre: a Maximilianeum épületéhez gyakorlatilag egyenes út vezetett, így nem volt kérdés, mi a következő állomás. Mindezek előtt még közelebbről is megszemléltem a Nemzeti Színház, valamint a Residenz épületét.
 |
| A Nemzeti Színház környéke bővelkedik a látnivalókban és az üzletekben |
Innen a fentebb említett Maximilianeum felé haladtam tovább, melyre bár otthoni előkészületeim, tervezéseim során nem figyeltem fel, talán az egyik legszebb épületté nőtte ki magát a szememben. Valamiért amolyan "Drezda-vibes" érzetet keltett bennem a látványa, mely közelről sem volt kevésbé kellemes. A kilátás miatt is érdemes ám felmenni!
 |
| Nem véletlenül lett a Maximilianeum az egyik kedvenc látnivalóm! |
A közelben lelhető fel a St. Luke Kirche, mely azt a germán építészetet testesíti meg számomra, melyet maribori cikkemben próbáltam jellemezni. A belépés ingyenes, kár lett volna belül kihagyni.
 |
| Ide is - mint sok más templomba - ingyenes a belépés |
A belvárosba visszaérve a Viktualienmarkt már megtelt élettel, és gyakran nem olcsó édességekkel. Általában meg bírom állni, hogy ne vegyek olyan dolgokat, amikre nincs szükségem, itt viszont ez nem sikerült, but I have no regrets! :)
 |
| Ilyen környezetben nem volt szenvedés elfogyasztani :) |
Az utcák talán pont itt, a vásár környékén a legszebbek, pontosan azt a bajor hangulatot árasztják, amire az itthoni keresgélés alapján számítottam.
 |
| Nekem talán az ilyen tipikusan bajor utcák tetszettek leginkább |
A Peterskirche kilátója kihagyhatatlan, alig 2-3 eurós áron lehet felmenni, a belvárosra nyíló kilátás önmagáért beszél. Természetesen pont akkorra lett hatalmas tömeg a toronyban, mire én is rászántam magam a lépcsőzésre, ami így néha kicsit kellemetlen volt, főleg lefelé haladva. Talán érdemes a reggeli órákban, nyitás után egyből belépni, de ha nagyobb embertömeggel találjuk szembe magunkat, sem érdemes lemondani a látványról. Szerencsém volt, és még az Alpok vonulatait is tisztán láthattam.
 |
| A Peterskirchéből érhetjük el a Google képtalálatok koronázatlan királyát |
 |
| Itt nem a város, sokkal inkább a háttérben húzódó hegyvonulatok lenyűgözőek |
A következő megálló a Frauenkirche volt, mely szintén díjmentesen látogatható. Belül talán annyira nem látványos, mint kívül, azért mindenképp megér egy látogatást.
 |
| A Frauenkirche kívül ugyan szebb, ez nem ok arra, hogy ne látogassuk meg |
A Marienplatz-on áthaladva időközben feltűnt, hogy lényegesen nagyobb tömeg alakult ki, mint a reggeli órákban. Hasonló jelenségre lettem figyelmes a metróban is, mint kiderült, egy meccs az oka. A főtéri megállóban rengeteg volt a biztonsági őr, ami valószínűleg részben a sportrendezvénynek tudható be.
Ami viszont az aznapi eseményektől függetlenül továbbra is megállja a helyét, az a városi metróhálózat pontossága, szervezettsége. A fentebb már említett bérlettípusok pedig nem csak a metrókra, de bármely más, a város megadott határain (turistaként bőven elég) belül bármely tömegközlekedési eszközre érvényes. Ez alól az S-Bahn sem kivétel, mely számomra egy metrószerelvény és egy vonat keverékét jelentette.
Egy ilyen járművel, és némi sétával közelítettem meg következő úticélomat, a Nymphenburgi kastélyt. Az építményt csak kívülről tekintettem meg, hangulatos a hattyúkkal teli tóval, bár számomra nem tudta felülmúlni a bécsi kastélyokat.
 |
| A kastély a hattyúkkal együtt az igazi! |
Innen busszal továbbhaladva az Olympiapark az utolsó betervezett látnivaló a napra, mely -bármilyen hihetetlen is - a müncheni Olimpiára épült. A park mellett az olimpiai falu is itt lelhető fel, ahol a sportolók laktak a játékok alatt.
Nem vagyok sem sportos beállítottságú, sem autómániás, így a BMW múzeumot is csak kívülről tekintettem meg, azonban úgy tűnt, ezek a látnivalók a város modern részét jelentik.
 |
| Az Olimpiai falu a közelében fellelhető BMW múzeummal a város modern részét hivatottak képviselni |
Mire a belvárosba visszaértem, egyre sötétedett, így egy új oldaláról ismerhettem meg a várost, ami nem volt kevésbé vonzó, mint a nappali. Biztonságérzetem sem csorbult, folyamatos volt a nyüzsgés, így a fényviszonyokon kívül semmilyen változás nem történt.
 |
| A belváros sötétedés után is megér egy sétát |
A vonat vissza 23:20-kor indult, valószínűleg nem egynapos kirándulásokhoz tervezve, ám így is jól kivitelezhető a gyors látogatás. A vonat pontosan, késés nélkül ért vissza a Keleti pályaudvarra.
München összességében egy hangulatos hely, amolyan igazi bajor város. Árak tekintetében nem olcsó, határozottan magasabb árakra számíthatunk, mint Magyarországon, leginkább a bécsi összegekhez hasonlót kell fizetnünk. Az emberek fele segítőkész és barátságos, a másik felére ez nem igazán mondható el, de összességében nem veszünk el, ha mások segítségére szorulunk. A legtöbb eladóval németül kommunikáltam (vagy legalábbis próbáltam), de két dolog tűnt fel velük kapcsolatban:
1. a belvárosban (szinte) mindenki tud angolul
2. Béccsel ellentétben nem jellemző annyira az az idegesítő szokás, hogy ha bizonytalanul beszélsz németül, akkor angolra váltanak. Ha németül szólsz hozzájuk, németül válaszolnak, és ugyanez a helyzet az angollal is.
Sok az ingyen látogatható templom, illetve a kilátó is minimális összegért látogatható, így aki ilyen beállítottságú, garantáltan jól érezheti magát a városban. Münchenről az is elmondható, hogy meglepően fotogén hely, és nem csak a tipikus bajor házacskákra gondolok: gyakorlatilag bármely belvárosi utcáról készíthető egy "tökéletes fotó".
A közbiztonság alapvetően jó, este sem feltétlenül romlott a helyzet a belvárosban, egyedül a hajnali állapotok nem voltak szimpatikusak, amikor még kevesen jártak-keltek az utcákon, akik viszont igen, többnyire nem tudták betartani a viselkedési normákat. Ez főleg a vasútállomás környékére igaz (bár jogos a kérdés: ez melyik városban nincs így?), de még az általam látogatott belvárosi részen is járkáltak kellemetlenül hangos emberek. A város alapvetően tiszta, bár kevésbé, mint például Bécs (ez főleg a metrók lépcsőin látszódott).
Egyetlen negatívumként azt tudom felhozni, hogy München nem váltott ki érzelmileg belőlem különesebb érzéseket. Szép, szép, de nem éreztem azt a már-már eufórikus érzést, amit mondjuk Bécs vagy Prága láttán tapasztaltam. A város számomra az osztrák fővárosra hasonlít, kevésbé karakteres látnivalókkal.
Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer látogasson el a bajor fővárosba, akár több napra is, látni kell Európa ezen részét is!
 |
| Nem lett a kedvenc városom München, de nem is bántam meg, hogy rászántam magam az útra! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése